A válságkezelési siker mutatóinak maga a kormány nevezte ki a forint árfolyamát, az állampapírok eladhatóságát és hozamszintjét. Ebben a célrendszerben a március óta visszaerősödő forint a devizában eladósodott 1,7 millió háztartást segíti át a krízisen, a magyar állampapírok piacának normalizálódása pedig az államot menekíti ki a csődközeli helyzetből. Ezzel a mércével a mérleg megnyugtató: az ötéves állampapír-piaci hozamok a márciusi 13 százalékos negatív rekordról 7 százalék közelébe zuhantak (bár a múlt héten valamelyest emelkedtek), a jegybanki alapkamat (7,0 százalék) már kisebb, mint a válság beköszönte előtt, s a nyári hónapok óta a magyar állam nem csupán az IMF-kölcsön révén képes lejáró adósságait megújítani, hanem a pénzpiacról is. Drágábban ugyan, mint a nemzetközi szervezetek segítségére nem szoruló államok, de egyre mérséklődő kamatfelárral. Van azonban ennek a mérlegnek másik oldala is: az egyensúlyközeli állapotot idén csak a szociális kiadások radikális megnyirbálásával tudta megtartani a kormány. Jövőre pedig már nincs ilyen jellegű tartalék.

Ebből adódóan az állam által finanszírozott célok többségére nominálisan is kevesebb jut, mint az idén, így ezeken a területeken a 2010-es esztendő még nehezebb lesz. A gazdaság visszaesése a kincstári prognózis szerint még folytatódik (bár ezt a honi elemzők többsége túl pesszimista feltételezésnek tartja), és két év alatt a mínusz elérheti a 7-7,5 százalékot. Ez annyit tesz – hangzik a kormányzati érvelés –, hogy a válság nagyjából egyhavi GDP-t vitt s visz el. Ennek arányában csökkennek az állami bevételek, és ehhez igazítva kell megnyesni a közkiadásokat.